2011. július 30., szombat

Törökország



Jövő héten pénteken (08.05-én) elutazom Törökországba. Innen tudósítok majd.
Remélem eljutok mindenhová ahová szeretnék: Alanya, Burdur tó és környéke, Cappadocia, Ankara, Ephesos.....


...és ami még belefér. Gyertek velem.

2011. július 21., csütörtök

Nógrádi vár



Véletlenül kerültünk a Nógrádi várhoz, egy üzleti tárgyalás miatt, és ha már túl korán érkeztünk, legalább megnézhettük. A vár a hegy tetején ékeskedik, és már messziről odavonzza a tekintetet. Csendben őrzi a falut.
A várhegy a falu déli szélén magasodik. Tengerszint feletti magassága 286 m, relatív magassága 50-60 m. A köröskörül meredek oldalú domb kiválóan védhető, a környéket uralja. Keletkezéséről nincs biztos adat. Anonymus szerint a honfoglaló magyarok itt már várat találtak, de ez vitatható. A 11. század várépítkezéseinek megfelelően fagerendákból alkotott, kazettás szerkezetű, majd földdel töltött várfalak jelentették a védelem erejét.
Az évszázadokon át királyi kézben lévő birtokot Árpád-házi IV. (Kun) László adományozta a váci püspökségnek. Első ispánjának nevét 1108-ból ismerjük. A fennsík egyik sarkában – mély szárazárokkal elkerítve – létesült a belsővár, melynek jelenleg igen csonka maradványokban látható épületeit a 15. század második felében emeltette Báthory Miklós váci püspök. Ebben az időszakban készült el az a nagyméretű, három emelet magas öregtorony is, melynek csonkja messziről jellegzetessé teszi a nógrádi várromot.
A korabeli feljegyzések szerint a magas lakótorony mellett reneszánsz díszítéssel, minden kényelmi berendezéssel ellátott palotaszárnyat alakított ki Jacous Tragurinus itáliai építőmester, de megfordult a nagyszabású munkálatokon Hunyadi Mátyás király udvari építésze, Giovanni Dalmata is. Az építkezések végét az 1483-as évszámmal jegyzett, sárkányos, farkasfog díszítésű Báthory-címer jelzi, amit a feltárás alkalmával találtak a belsővár feltöltődött árkában. A külsővár védelmét eleinte ágyúrondellák, majd a 17. századtól kezdve ó-olasz típusú bástyák látták el.
1527-től királyi birtok. 1544-ben a közeledő törökök elől megfutamodott a helyőrsége, visszafoglalására csak kerek ötven esztendő múltán került sor. Az Oszmán Birodalom csapatainak második megszállása 1663 őszén történt, amikor 27 napi ostrom után voltak kénytelenek feladni posztjukat a királyi zsoldosok. 1663-ban a török újra elfoglalta és a kezén volt 1685-ig. Az 1685. egy nyári viharában villám csapott a belsővár magas öregtornyába, felrobbantva az ott tárolt puskaport. Az óriási robbanás teljesen megsemmisítette a belsővárat, ezzel gyakorlatilag védhetetlenné téve azt. Ezzel katonai jelentőségét végleg elvesztette, falait a könyörtelen időjárás és a környékbeli lakosság bontó kezei fogyasztották meg.
1949-ben kisméretű ásatást végeztek a belsővár árkában, de a helyreállításra 1997-ig várni kellett. Ebben az időszakban egészült ki az új-olaszbástya, kapott védőtetőt a kerek rondella, és felállították az országzászlót.
Felmentünk hát megnézni, hogy ő mit lát. A vár bejáratánál kopjafák állnak a vezérek képével és nevével díszítve. Ahogy beértünk a várba, elkapott valami furcsa érzés. Ott álltunk a romok között, ami hajdan egy egész „kolónia” életét jelentette, és nagyon jó érzés fogott el. A szél fújdogált, a nap sütött. Nagyon jó volt. A vár minden tekintetben alkalmas lenne palotajátékok, esküvők, rendezvények szervezésére, de talán épp azért, mert az ősöket néha igenis meg kell tisztelni, itt csend, nyugalom uralkodik. És ha lenézel a kilátón, egy rendezett, csendes kis falucskát látsz, kedves, mosolygós, segítőkész emberekkel. Nem volt nehéz ez után a tárgyalást jó hangulatban, pozitívan végigülni.

2011. július 18., hétfő

Prága kicsit más szemmel

Prága egy igazán sokoldalú város. Ahányszor csak az ember átlépi a határait, mindig új érdekességgel lepi meg. Már kétszer jártam ezelőtt itt, de minden alkalommal új élményekkel gazdagodtam, mint ahogy most is. Először a testvéremmel éltem át a karácsonyi forgatagban a város építészeti, történelmi nevezetességeinek megismerését. A főtér, az asztronómiai óra,a lőportorony, a Károly-híd és a vár egyszerűen szívünkbe zárta a várost. Amellett, hogy igen nagy hasonlóságot tudtunk Budapest és Prága között mutatni, nekem mégis Prága barátságosabb, kedvesebb, talán annak köszönhetően, hogy Pesthez képest kicsinyítetten láthatunk mindent. De abban biztos voltam, hogy ide vissza kell térnem.

És aztán három évre rá újból itt találtam magam. Ekkor a szerelmemmel. Szűk kis utcákon, barátságos kis kávézókban, a Károly-híd bástyájának tetejéről lenézve, a hídon lévő szobrokat érintve kívántuk közösen, hogy még sokszor élvezhessük egymás társaságát itt.

Azóta eltelt újabb két év. Rengeteg munka, gond, és probléma után hova is jöhettem volna kikapcsolódni, mint ide. Most a barátnőmmel. És a történelem, és kulináris élmények után Prága ismét egy másik arcát mutatta meg nekünk. Ahogy beértünk a Városba egy másik emberrel egy másik érzést éltem át. Most nem a korábban megtapasztalt dolgok fogtak meg, nem is a történelem,hanem a misztikát és az extrém dolgokat sikerült magunk köré vonzani.

Természetesen újra megnéztünk mindent, de most mindent egy kicsit másképp. Már szinte helyiként jártuk végig a nevezetességeket, hiszen mindent ismertem már. És mégis…Az óra játéka most is újabb élményeket jelentett. Szombat este vártuk, hogy a szokásos órajáték megkezdődjön, amikor egy olasz idegenvezető fiú, megszólított minket, hogy nem szeretnénk-e egy kis misztikus túrán részt venni. Mivel vasárnap éjjeli programról volt szó, ezért sajnos nemet kellett mondanunk, de a már 7 hónapja prágában élő srác látva, hogy érdeklődést mutatunk, kedveskedett nekünk pár történettel.

Hol is kezdjem. Talán ott, hogy a monda szerint Lucifer koronájából leesett egy darabka a földre, és ez lett Cseh ország. Innentől kezdve nem meglepő, hogy a történetek misztikussága egyből érdeklődést keltett bennünk. Az óra alatt állva a srác elmesélte, hogy az egész várost átlengik a „szellemes” történetek. Pár elhagyott helyet megmutatott nekünk. Tartsatok most velünk.

A Károly híd lábánál, egy kis utcában (tényleg sötét és kietlen, ami meglepő a Belváros forgatagában), az Aneska utcában szokott a monda szerint a fejetlen lovag felbukkanni. A története a következő:

A fej nélküli lovaggal sajnos nem találkoztunk, de ahogy az Aneska utcán haladtunk a főtér felé, az egyik sarkon a sötétben egy ereszcsatornán egy nagy, lárvához hasonló gumót láttunk meg. Ezt másnap világosban is meglátogattuk. Érdekes látvány mindkét napszakban.


Egyszerűen elképesztő, hogy miket rejt ez a város. A város tele van apró jelekkel, szobrokkal, amiket elsőre az ember nem is néz, hisz nem is keres. De nekünk innentől ráállt a szemünk, persze jól jött a „szakmai” segítség is. Haladtunk az édes kis utcákon (Betlemske námesti) és egyszer csak Andrea felmutatott az égre. És egy lógó emberi alakot láttunk. Mint kiderült ez egy szobor, amelyet David Cerny alkotott. A városban több műve található, mely mind vegyes érzelmeket kelthet az emberekben. Lehet gondolatébresztő, megbotránkoztató is. Egyébként az urat 1991-ben például börtönbe zárták, mert az oroszok kivonulásakor egy tankot pinkre festett.


Másnap a művész pár művét meglátogattuk. Az újvárosban, a Kampa szigeten található három darab monumentális bébi test, ahogy másznak. Jellegzetességük, hogy nincsen arcuk. Ugyanilyen bébi szobrok találhatók a tévétorony kilátójánál is. A csecsemők másznak és lógnak a tornyon.


De az Artbanka (Museum of Young Art) kiállításon ugyanilyen hatalmas méretű 4 darab fegyvert találhatunk, melyet 1994-ben a World Trade Center két tornyának hatására készítette. A fegyverek olyan hangot produkálnak, melyek csapódó ajtóra asszociálnak.


De a Kaffka Múzeum előtt található két, mozgó (csípőjük és péniszük mozog), meztelen pisilő férfi szobor is az ő műve, akik jelképesen levizelik Csehországot, hiszen egy az országot ábrázoló medencében állnak.


Közben vissza a szellemtörténetekhez. Andrea (Andrejja) még egy történetet elmesélt: a Hard Rock Cafee épületén található minták történetét. A homlokzat tetején három darab virágot találhatunk, jobb oldalán pedig minden emeleten egy-egy nőt. Bal felén pedig férfiak. A hölgyek, gazdagságban éltek itt. Mindenük megvolt, ékszerek, ruhák, csak éppen a szerelem nem. Egyszer érkezett egy herceg, aki megismerkedett a legidősebb nővérrel. Szerelembe estek, és a férfi magával vitte a szülőktől örökölt pénz egy részével. A testvérek szerint távol Prágától élt férjével mérhetetlen boldogságban. Aztán jött egy újabb herceg. A középső lányt is megcsapta a szerelem szele, így ő is a hozományával elment távol a családtól a boldogság reményében. És mint ahogy a mesékben lenni szokott a harmadik lányért is eljött a várva várt herceg, és elvitte őt a neki járó jussal. A városban élők megnyugodtak, hogy mindhárom lány jó sorban van, és az üresen hagyott házról tanakodtak.

Ekkor érkezett egy vándor, akinek elmesélték a három lány történetét. A vándor pedig ugyanezekről a lányokról egy másik történetet mesélt. Volt egy csaló, aki magába bolondította a legidősebb lányt, így hugairól minden információt kiadott, ami a csalónak segített abban, hogy azokat is magához bolondítsa, miközben az előző feleségeket mindig megölte. Végül a csalót elkapták és felakasztották.

De már következett is egy újabb történet. A vasútállomáshoz közel, egy régi templomban találjátok meg a nyomait. Volt egy csaló, aki nappal a templomban elbújt. A pap este bezárta a templom ajtaját, így a tolvaj nyugodtan tevékenykedhetett. Éppen az egyik szentről próbálta lelopni az értékeket, amikor a szobor hirtelen életre kelt, és elkapta a kezét. A rabló hiába próbálta a kezét kiszabadítani. Másnap, amikor a pap kinyitotta a kaput, így találta meg a rablót. A pap hívott segítséget, de hiába, így az a megoldás maradt, hogy levágják a karját. Amikor levágták a karját, akkor a szobor elengedte, a pap pedig kirakta a templom bejáratához elrettentésképpen, hogy lássák, hogy aki a templomból próbál lopni, az így jár. A kar mumifikálódott, így most is a templom bejáratánál található.

De van itt még érdekesség rengeteg. Például a Főtérről nyíló, az órával szemben lévő utcában megtalálhatjuk a Szex múzeumot, de a közelben van a Rémségek múzeuma is. Van itt Svejk étterem, és van Absinth bár is , és bár nem legális, de mindenki szabadon használja a Cannabist, még Cannabisos vodkát is lehet vásárolni.


A Kampa szigeten Francia hét volt, ahol a francia sajtokkal, borokkal, ételekkel és magával az Országgal próbálták megismertetni a prágaiakat és a turistákat.

A Főtéren pedig Krisna tábor volt, ahol a Krisnások énekeltek, imádkoztak, gyümölcsöket és édességet osztogattak.


És akkor a számunkra legizgalmasabb dolgot még nem is említettem. A várost egy 50 méter magasra emelkedő léggömbből tekinthettük meg, ami azért izgalmas, mert Mariann tériszonyos, így a képeken a mosolya nem volt épp természetes. De túléltük, és a Földön állva már Mariann is örült, hogy hagyta magát rávenni az ilyen jellegű városnézésre. De aki másképp szeretné, hát választhat: lovaskocsi, régi limuzin, hajó.


De a szellemeken és morbid szobrokon kívül a többi extrém dolgot sem hagyhatom szó nélkül. Ezen a hétvégén volt a Mistik gördeszka világbajnokság. Mariann fiatalként élt a sporttal, így a kíváncsisága odavezetett minket. És mit ad a sors. Csendben, fáradtan bandukolunk, és egy pár fiatal állt mellettünk, amikor az egyikük megszólalt: Mi újság csajok? Hátranéztünk, és magyar rendszám volt az autón. Igazán jót beszélgettünk Prága közepén a Szekszárdi fiatalokkal néhány korty hazai pálinkát is megízlelve. Előtte való nap ugyanígy haladtunk a városban, amikor az egyik utcából a Prezentációs háznál elénk vágott 5 fiatal brazil srác, és az egyikükön egy szűk kezeslábas volt. Jót nevettünk, hogy vagy búvár, vagy bobos lehet.

És ma a városban ebédelve odaült mellénk egy mexikói fiú csapat, akiken amerikai focis egyen póló volt. Most pedig vágtázunk hazafelé, amikor is a szomszéd autóból átmosolyog két srác, és megelőz minket, és az utánfutón két cross motor állt hetykén. Félreálltunk beszélni pár szót, hiszen Mariann motorozik is. Innen is látszik, hogy Csehország mennyire nemzetközi és barátságos.

Érdekes, hogy ahány emberrel vagy egy helyen, annyiféleképpen éled meg az élményeket. Mindig azt vonzod be, amihez neked is van affinitásod, érdeklődésed. Most Prága megint új volt. És remélem legközelebb is ugyanígy meg fog lepni. Mert biztos, hogy nem utoljára voltam itt most sem.

2011. július 11., hétfő

Sajnos....

Sajnos elmaradt a tandem ugrás, mert a lányok beparáztak péntek éjjel fél tizen kettőkor. Egyedül pedig nem jó ugrani, így nem tudok nektek beszámolni a fergeteges élményről. Sajnálom. De helyette egy kis Spanyolországról tudósít majd Zoli és Anita. Lesz olyan jó, mint az ugrás, az biztos

2011. július 6., szerda

Kedvcsináló az év további részére

Kedves Olvasók!

Elnézéseteket kérem, hogy az elmúlt hetekben hiányolnotok kellett az utazásokat, de ígérem bepótolom személyes élmények formájában.


Hétvégén elmegyek Tandemugrani. Kicsit más utazás. De hát ég és föld között biztos lesz élmény, amit megoszthatok majd veletek.

Jövő héten elutazom ismét Prágába, immár harmadszor. Először a testvéremmel voltam pár éve karácsony és szilveszter között, a -15 fokos hidegben. Tavaly az akkori szerelmemmel élhettem át újra a fagyhalált.
Most pedig barátnőmmel megnézzük a nyarat Prágában...próbálom kicsit nem turista szemmel bemutatni mostmár a várost. Remélem örültök majd neki.


Szeptember végén elutazom felkutatni a Da Vinci kód könyv nyomán Rómát. Szandi barátnőmmel végigmegyünk a könyv által megjelölt rejtvény szerint a város nevezetességein. Izgalmas történetünket olvassátok majd szeretettel.

Novemberben amolyan Sex and The City módra meglátogatjuk Európa egyik Divatvárosát, Párizst. Négy barátnő, különböző jellemek. Én Miranda Hobbesre hajazok. Gyertek velünk.


És aztán Novemberben felteszem az I-re a pontot. Testvéremmel elmegyünk Észak-Indiába és Nepálba egy körútra. Itt Vietnámihoz hasonló utazást élünk majd át. Sőőőt. Még lélektörőbet, sejtéseim szerint. Minden nap közvetítek majd nevezetességekről, eseményekről, érzésekről.


Remélem kedvet tudtam csinálni ahhoz, hogy az oldalt ebben az évben is rendszeresen nézegessétek a továbbiakban is. Addig pedig javaslom az archívumban található több mint 70 cikket, a világ minden tájáról.


Üdvözlettel és a saját útjaitokhoz is sok-sok élményt kívánok.
A cikkek írója: Judy